Polírozás

A polírozás egy olyan technológiai eljárás, amely során a munkadarab felületét finomabbá tehetjük csiszolóanyag és polírozó korong segítségével. Gyakorlatilag, a polírozás során a polírozó korong felületére felvitt csiszoló anyag (a polírozó paszta) végzi a felület fényezését, viszont ez fogyó anyag, amelyet újfent fel kell vinni a korong felületére az eljárás során.

A polírozás során, a polírozott tárgy fényessé válik, fényvisszaverővé és a legfinomabb oxidációs nyomok is eltűnnek a polírozott felületről
A polírozott felület “fémtiszta”, tehát bármiféle idegen anyagtól mentes. Bár a polírozás során a felület fényessége akár a tükörével is megegyezhet (tükörpolírozás), érdemes azonban figyelembe venni, hogy a rozsdamentes fémek kivételével, szinte minden más polírozott fém karbantartást és óvatos bánásmódot igényel. Ha például alumínium, réz, bronz vagy más oxidációra hajlamos tárgyat polírozunk, idővel a felület veszít a fényességéből, de a finomsága megmarad. Jellegzetes példa erre az autók alumínium keréktárcsája, amely veszít ugyan a csillogásából, de ha gondot fordítunk a felülete védelmére és tisztán tartjuk, az oxidáció nem jelent gondot.

A polírozás folyamata

Az esetek többségében a polírozás egy több fázisból álló munkafolyamat. Az első fázisban durvább polírozó anyagot használunk, majd a további fázisokban egyre finomabbat, ameddig elérjük a kívánt felületi finomságot. Az első polírozási fázisok célja a felületi egyenetlenségek eltüntetése, mint például a bemélyedések vagy karcolások. A polírozás folyamán gyakorlatilag egyirányú karcolás nyomok maradnak a munkadarab felületén, azonban ezek annyira finomak, hogy szabad szemmel nem láthatóak. A polírozó korongok széles választékban állnak rendelkezésre, ahhoz hogy a legkülönfélébb tárgyak is polírozhatóak legyenek. A legelterjedtebb polírozó korongoknak a felületét fa, bőr, vászon, pamut, műanyag, papír, filc vagy báránybőr borítja. A legsűrűbben használatos polírozó korongok bőrből és vászonból készülnek. A rongykorongok készülhetnek varrással is, ezek már sokkal finomabb munkához valók. A finom munkákhoz a legtöbb esetben filckorongot használunk. A megfelelő polírozott felület kialakításához szükséges a polírozó korong forgási sebességének a pontos meghatározása. Mivel a polírozó korongok átmérője eltérő, ezért nem a szokásos percenkénti fordulatszámot vesszük alapul, hanem a percenkénti méterszámot. A polírozó korongok többsége 2286 m/perc sebességgel forog, míg a filc- és bőrkorongok jellemzően 1120 m/perccel.

Milyen esetekben alkalmazható a polírozás?

Szinte bármilyen fémfelület polírozható, amelynek a szilárdsága lehetővé teszi ezt. A polírozás különösen a különböző alumínium ötvözetek esetében népszerű eljárás, hiszen ezáltal az elsődleges megmunkálás nyomai (öntés, kovácsolás, forgácsolás) nyomai tökéletesen eltüntethetőek. Mivel az alumínium egy viszonylag puha fém, az polírozást követően, a használatból eredő finomabb sérülések egyszerűen eltüntethetőek. Ezen felül az alumínium csak kis mértékben hajlamos az oxidációra, így a karbantartást sem kell túl sűrűn megejteni.
A teljesség igénye nélkül, felsorolunk pár példát, ahol széles körben alkalmazható a polírozás:

  • autók vagy motorok keréktárcsái, felnijei;
  • rozsdamenetes acél kipufogódobok és kipufogóvégek;
  • a futómű és a motortér fémalkatrészei;
  • fém díszítőelemek az autókon, motorokon;
  • díszkardok és más díszfegyverek;
  • rozsdamenetes acél eszközök.